2018/12/19

A jéghegy csúcsa

Sigmund Freud topográfiai modellje szerint lelkünk három részből épül fel: létezik egy tudatos, egy tudatelőttes és egy tudattalan összetevője. A három lélekrészünket elméletében egy vízben úszó jéghegyhez hasonlította. A jéghegy legkiterjedtebb, és talán legtöbb kérdést felvető része a vízfelszín alatt elterülő tudattalan tartomány. Valójában mit takar ez a fogalom? Mit őrzünk itt, és milyen hatással lehetnek tudattalan tartalmaink a mindennapi életünkre? Cikkünkben egy klasszikus elmélet modern relevanciáját keressük.

Freud jéghegy hasonlattal élő modelljében a lélek vízből kibukkanó, látható, önmagunk és mások számára is megismerhető része a tudatos tartomány, míg a víz alatt a tudattalanunk helyezkedik el. Ahogyan egy jéghegy esetében is, a felszín alatti rész jóval kiterjedtebb, mint a felszínen látható. A kettő határán a tudatelőttes régió áll. Freud elmélete szerint a tudatelőttes mentális tartalmaink olyan emlékek, érzések, benyomások, ismeretek, amelyeknek nem vagyunk mindig tudatában, de a figyelmünk fókuszálásával tudatossá tehetőek, szükség esetén hozzáférhetőek. Ebből a tartományból hívjuk elő emlékeinket, amikor például a kulcscsomónkat keressük. Hirtelen nem emlékszünk rá, hová tettük, de amikor elkezdjük felidézni, mikor volt legutóbb a kezünkben, merre jártunk, hol rakhattuk le, számos részlet felidézhetővé válik. Ezzel szemben a tudattalan lelki tartalmaink alapesetben nem hozzáférhetőek, tudatossá tételük komoly erőfeszítéseket igényel. Az itt tárolt mentális tartalmak valami miatt cenzúra alá kerülnek, elfogadhatatlanok számunkra, elfojtjuk őket.

Honnan tudjuk, hogy nem tudjuk?

Felvetődik a kérdés: ha alapesetben nem vagyunk képesek tudatosan észlelni, miből gondolhatta Freud, hogy létezik a tudattalan? A bécsi orvos számára

két bizonyíték mutatott rá a tudattalan létére: az álmok és az elvétések.


Elszólásaink, álmaink, magunk számára is megmagyarázhatatlan cselekedeteink vezették őt a tudattalan fogalmának bevezetése felé. Ide sorolta még azokat az elfojtott, általában nehéz, traumatikus emlékeinket is, amelyek valamilyen formában hatást gyakorolnak az életünkre. Ez a hatás legtöbbször kerülő úton nyilvánul meg. Például bizonyos kényszercselekvések kiváltó okai elfojtott traumák is lehetnek.

Kulcslyuk a tudattalanra

Freud tehát úgy vélte, ha tudattalanunkra vagyunk kíváncsiak, érdemes megvizsgálni álmainkat. Az álmok azonban nem olyan könnyen megfejthetőek. Sajátos nyelvük, önálló szimbolikájuk van. Így ahhoz, hogy megértsük, mire utalhatnak, az álomanalízis technikáját kell segítségül hívnunk. Freud szerint az álmokban teljesülhetnek elfojtott vágyaink, melyeket nappal valami oknál fogva nem élhetünk meg. Az álommunka sajátos eszköztárral dolgozik,

az eredeti vágyak nem egy az egyben, hanem torzítva, sűrítve, eltolva mutatkoznak meg fantáziavilágunkban.


A sűrítés fogalma azt takarja, hogy egy bizonyos álombeli kép általában több különböző asszociációt egyesít magában. Több vágy fejeződik ki egy szimbólumban. Eltolás esetén pedig a kifejezendő vágy helyett egy távolabbról kapcsolódó kép testesíti meg az elfojtott tartalmat. Tudattalan vágyaink és késztetéseink tehát megjelenhetnek álmunkban, de Freud elmélete szerint csak egy torzító mechanizmus, az álomcenzúra folyamatán keresztül. Az objektív tartalom mögött szimbolikus jelentés bújik meg, álmaink szimbólumai lehetnek egyetemesek, de akár egészen egyediek is.

„Akarom mondani”

A tudattalan másik gyakori megnyilvánulási formájának Freud az elvétést tartotta. Az elvétés alatt olyan tudattalan tévesztéseket értünk, mint a nyelvbotlás, a tévcselekvés, bizonyos szavak, nevek elfelejtése vagy mással helyettesítése. Freud szerint ezek a hibázások sokszor rejtett tudattartalmaink kifejeződései. Ilyenkor a gátló funkciók szigorú ellenőrzése egy pillanatra fellazul, a tudatküszöb alatt megbúvó gondolataink pedig felszínre bukkannak. Ez a működésmód megnyilvánulhat szóban, írásban vagy cselekvéseinkben is. Például, ha egy hányattatott gyermekkorú gépírónő következetesen a „család” helyett a „csalás” szót írja le, könnyen lehet, hogy elfojtott sérelmei munkálnak a tévesztés hátterében.

Kutatói szemmel

A tudattalan tartalmak viselkedést befolyásoló szerepét gyakran illetik kritikával, a kísérleti pszichológia azonban egyre több bizonyítékkal támasztja alá, hogy mérhető hatásuk lehet a viselkedésünkre, döntéseinkre. Az egyik legkézenfekvőbb példája ennek a tudattalan rasszizmus vizsgálata. Az Implicit Asszociációs Teszt során a vizsgálati személyeknek fekete és fehér arcokat villantanak fel pozitív, illetve negatív jelzők kíséretében. A kutatások eredményei pedig következetesen azt mutatják, hogy

az amerikaiak 75 százaléka tudattalanul automatikusan a fehér arcokhoz társít könnyebben és gyorsabban pozitív tulajdonságokat.


Az afroamerikai személyek képeinek esetében jelentősen megnövekedik a pozitív társítás reakcióideje. Hasonló összefüggés mutatkozik a nem, a szexuális orientáció, az életkor, a testsúly és a fogyatékosság tekintetében is. Tudattalan preferenciáink tehát nagyobb mértékben hatnak viselkedésünkre, mint először gondolnánk.

Hol a szabad akarat?

A pszichodinamikai megközelítés nagy hangsúlyt tulajdonít tudattalan pszichés tartalmaink viselkedésünkre gyakorolt hatásának. Párválasztásunk, pályaválasztásunk, de akár a legapróbb döntéseink és reakcióink hátterében is könnyen lehet, hogy tudattalan mozgatórugók dolgoznak. Ezeknek akkor érdemes a nyomába erednünk, ha felfigyelünk egy-egy olyan visszatérő motívumra, amely káros hatással van életünkre. Mélyen bennünk szunnyadó tudattalan emlékeink és érzéseink hatással lehetnek életünk alakulására, de ha elkezdjük visszafejteni a tudattalanunk által írt forgatókönyv fonalát, akkor elindulhat a változás.

A kulcs a változás iránti tudatos igény és a tenni akarás.


A nyomozómunkában pedig kiváló segítőtársunk lehet egy terapeuta. Mégis érdemes szem előtt tartanunk, hogy nem minden tünet vagy viselkedésminta mögött állnak elfojtott tudattalan tényezők. Egy-egy elvétésnek lehet teljesen hétköznapi oka is, de akár organikus tényezők is állhatnak a viselkedésváltozás hátterében. Ennek kivizsgálására érdemes szakemberhez fordulni.

Forrás: mindsetpszichologia.hu